Bor és Jazz és tavasz és Mignon

Kérem jelentkezzen az, aki tudja, hogy mi a francért kell az első tavaszi bor (és jazz)fesztiválon nagyobb stand egy mignon árusnak, mint akár négy borászatnak együttvéve?! Értem én, hogy bevétel, meg kiadás, meg profit, de akkor ne hívjuk már borfesztiválnak azt, ahol lassan több helyen lehet enni, mint inni. Hallottam, hogy a jazz és a bor passzol egymáshoz, de a töltött habcsókot hova tegyem? Oké, volt 6 puttonyos tokaji, lehet hozzá kóstolni, de azért ez erőltetett, nem?

Sajnos azt is meg kellett állapítanom, hogy a színvonal megy lefelé. Pár kevésbé ismert borászat úgy gondolja, ezzel robban be a köztudatba, több ismert borászat pedig összefogott és párosan béreltek ki 6 négyzetmétert, így egy standon lehetett találkozni a balatoni és a szekszárdi borokkal. Ami nem lett volna baj, ha autentikus kiszolgálószemélyzet leste volna a vevők óhaját, de nem leste. Főleg nem hozzáértő módon.  

Az igaz azonban, hogy aki jót akart kóstolni, vagy inni, az azért megtalálta a megfelelő standot. Itt volt Eszterbauer, Takler, Béla&Bandi, Figula, Maul és a 75cl borkereskedés a maga francia import boraival. Hilltopék megint a jazz színpad mellett kinn a szélen, mint egy megtűrt zabigyerek. 

Egy a lényeg, aki nem látogatott el az első nyitott borfesztiválra az nem veszített semmit, aki pedig ott volt, az legalább tudott pár jó bort kóstolni. De most lássuk a kiemelkedő borokat. (A kevésbé sikeres tételeket meg sem említjük!)

Figula - Sauvignon Blanc 2007

Friss fű és gyümölcsösség, mind illatban, mind ízben. Nem várok hű de nagy dolgokat egy magyar sauvignon blanctól, de ennyit igen. Főleg egy 2007-es tételtől!

*** 3,5 pont

 
Maul - Vízió  2008

..."Én vagyok a Te víziód. Bekúszom a bőröd alá..." - ecseteli Maulék honlapja és nagyot tévednek, mert a gyomrunkba kúszott be... Bár egyfajta nézőpontból ez is a bőr alatt van. Merlot, Kékfrankos, Pinot cuvée. Nagyon fogyasztható, a kóstoló után leragadtunk ennél és még két üveggel fogyott.

**** 4,0 pont

Maul - Taurus 2006

Cabernet Savignon és Cabernet Franc házasítása. Ennél azért nem ragadtunk le és azért nem ittunk 2 üveggel, mert este 8-ra elfogyott. zseniálisan komplex bor, cabernet szederrel és málnával. Hogy az ízben vagy az illatban, arra a jegyzeteimből nem lehet következtetni, de talán mindegy is.

**** 4,0 pont

 Takler - Kadarka 2008

Eszterbauer Kadarkáját azért nem mondjuk most, mert már kóstoltuk pár poszttal ezelőtt és ott is fantasztikus volt. Most Takler Kadarkája volt terítéken, és hát no... Ez is elfogyott. Finom gyümölcsösség, olyan amit az ember sokáig ízlelget.

**** 4,0 pont

Long time ago....far, far away

Cortona, Toscana, Olaszország. Meleg nyári nap. Nagyon meleg, nagyon nyári, nagyon toszkán. Cortona kisváros, és annyira nyugodt, annyira békés, mintha már több ezer éve létezne. És a város egyik oldalán etruszk falak állnak, úgyhogy talált, süllyedt, valóban ősrégi a település.

Természetesen sokkal jobb, szebb, több, mint a filmen vagy a könyvben (Napsütötte Toscana). Aki nem hiszi, az olvasson el egy erotikus regényt, nézzen pornót, majd próbálja ki élőben… Na, ugye!

Dél van. Egy öreg néni az ablakból álmosan pislog. A Fő utcában nyüzsgés, természetesen külföldiek, illetve a belőlük élő olaszok adják az alaptónust. Leülünk ebédelni, egy rakat amerikai csitri mellé, akik hamburgereznek, és akik szerint Texas a legjobb ország a világon. Ha ez még nem eléggé szürreális, akkor elmesélem, hogy Toscanában, ahol a csapból is bor folyik, ahol a mindennapok olyan elválaszthatatlan része a bor, mint nálunk a foci szidása, ahol a zöldségesnél is akkora a borválaszték, hogy beleszédülsz…nos ott, Toscana szívében, Cortonában a férfi (szerény személyem)  aki leül ebédelni a főutcán az amerikaiak mellé, az antialkoholista.

Most gondolj bele, mi lenne, ha egy olyan étel lenne a sikk a világba, amelyet te utálsz? De úgy nagybetűsen! Mondjuk a spenót. Viszont az összes haverod, barátod, csajod (v. pasid) a hétköznapok és hétvégék ünnepi rituáléjának tartja ennek fogyasztását. Ennél te is a szertartáson? Vagy csak belekóstolnál, arra vigyázva, hogy senkinek se tűnjön fel tartózkodásod, de el se hányd magad? Segítek! Nem tudnál nem rókázni. Hamar kiderül, főleg új társaságban, hogy valaki nem eszi a spenótot. És itt kész, vége, még magyarázkodhatsz egy darabig, de ennyi.

Én 27 évig nem ettem „spenótot”. Még jó, hogy a gyomrom által választott szegregáció nem befolyásolta kapcsolatteremtő képességemet a másik nemmel. Később esett le nekem, hogy másoknál egyenes arányba nő az alkoholfogyasztás és a nőkkel szembeni nyitottság. Ezért jártam több sikerrel a bulik elején, mintsem a végén… Bizonyítván azt, hogy a pia szeretete (vagy utálata) és a nők nálam nem álltak összefüggésben, a kedvesem is helyet foglalt ama meleg nyári napon az asztalnál. Neki is elege volt a délidei forróságból, pedig olasz származású. Olyan nyugodtan és bódultan szemlélődött mellettem, mint ahogy Cortona tette azt már több évszázada. Arcvonásain a meghökkenést, a zavarodottságot, hitetlenkedést és egy csipet borzongást is felfedeztem miután olyat tettem, amit addig soha: bort rendeltem a pincértől.

Igaz, jobban elkerekedett a szeme, amikor bejelentettem, hogy transzvesztita akarok lenni a hula-hulák között Hawaii-on, de azt viccnek szántam. A bort nem. Ismeritek a százmilliárd légy és egy valami hasonlatát, nem? A legyek nem tévedhetnek. A borral kapcsolatban pedig az olaszok nem.

Én fehérbort rendeltem – egyes szám – amit a pincér mindjárt ki is hozott. Fél liter fehér és fél liter vörösbort. Szóval borokat – többes szám. A pincér profi volt. Vagy a ragozásnál toltam el valamit, nem tudom.

A lényeg, hogy a 40 fokos melegben a könnyed fehérbor olyan volt, mint az üdítő. A vöröset akkor nem tudtam érdemei szerint elismerni. Az ebéd után más ember lettem, mint amilyen előtte voltam. Valami megfogott abban a fehérben, azóta se tudom, hogy mi. Pedig pár éve vissza is mentünk oda,. és ismét megkóstoltam, de nem sikerült rájönnöm a titkára. A lényeg: átléptem a Rubicont, eljutottam egy másik világba, és halleluja – betagozódtam a többségbe. Azelőtt is szkeptikus voltam magammal kapcsolatban, de azóta, hogy a megrögözött antialkoholistából notórius borivóvá avanzsáltam, többé egy szavamat se hiszem el önmagamnak. A gondolataimat is ketrecbe zárom és onnan vizsgálom. De hála az égnek, ide is van kulcs, méghozzá három betűs folyékony formában! 

 VINCE 2010

Természetesen mi is ott voltunk a Corinthia Grand Hotelben eme jeles eseményen. Nem hagyhattuk ki, főleg nem, ha már ennyire beharangozták. Bár némi kommunikációs zűrzavar folytán csapatunk kisebbik fele majdnem lemaradt róla, de végül orvosoltuk a problémát.

Már az elején látszott, hogy a borok kóstolásához lefoglalt két terem szűk lesz az előadásokon megszomjazott résztvevőknek, illetve az utcáról kiszáradás miatt beesett látogatóknak. Épp ezért próbáltunk idejében feltérképezni minden szóba jöhető standot, ami szimplán csak azért nem sikerült, mert rengeteg volt belőlük, és egy-két előadásra is be szerettünk volna ülni úgy, hogy még vállalható állapotba vagyunk. Részletesen kivesézni nem fogjuk az ott hallottakat, azt majd megteszi a szervező Decanter, illetve már lehet olvasni Herczeg Ági írásait is. By the way, hogy van az, hogy a borral való foglalatosság többnyire férfi dolog, de egy ilyen rendezvényt a nők visznek a hátukon? A főszervező ugye Németh Ági, az illatorgiát Herczeg Ági vezette (némi férfiúi segédlettel), a bormarketinggel foglalkozó és ezért külön bátorság érdeméremmel kitüntethető szakmai összeröffenést pedig Ditz Edit. Ja, és persze az egész hétvége szupersztárja Jancis Robinson volt, valamint jókat kóstoltunk a standoknál Angela Muirrel is. Mindjárt utána nézek, mit is ír Hamvas a nők és a bor viszonyáról... Bár lehet, hogy bármit is találok, nem érvényes, mert annyira más világban élünk. Valakinek lassan-lassan csinálnia kellene egy update-et…

Összefoglalva, sem szakmailag, sem a borok tekintetében nem lehetett panaszunk, vasárnap estére pedig már azon gondolkodtunk, hogy mikor lesz a következő VinCE... Ugye, még 2010-ben?!

Pontozni most nem fogunk, csak kiemelni. Előbbihez tudatosan kellett volna összehasonlítani a tételeket, és hát ez azért nem jött össze, mert úgy elragadott minket a hév, mint anno a Baumgartner szalont. A másodikat viszont simán meg tudjuk tenni, mivel volt pár hely, ahol egyszerűen nem ment a kóstolótétel kiöntése!

Breitenbach kézműves pince Lapis furmint 2008 ****

30% hárlevelű is a részét képezi, ezért illatában ez dominál. Szép, tiszta, de eléggé komplex bor. Sajnos csak kis tételben készül. 

Breitenbach kézműves pince Halas furmint 2008 ****

Az ilyen tételek miatt lehet belehabarodni a furmintba. Szép, kerek, őszibarck jegyekkel és nem utolsó sorban olyan extrakttal, mint a legnagyobb borok. A kézi présnek megvan az eredménye, mégha munkaigényes is!

Oremus Mandolás 2003 ****

Eszméletlen mi hozható ki Tokajból! 7 éves száraz fehér bor és még mindig fantasztikusan összetett. Ittam anno ezt a bort, de most újra megkívántam. Melyik száraz fehérről mondhatom el ezt ennyi idő után? 

Szászi Badacsonyi Kéknyelű 2009 ****

Nem is értettük még pár éve, hogy miért nem mutatják meg magukat a Szigligetiek. Aztán megörültünk, hogy betörtek a "piacra", kaphatóak és kóstolhatóak is. 

Szászi Szent-György hegyi Olaszrizling 2006 ****

Ha valaki szerint a világpiacra Olaszrizlinggel kell betörnünk, akkor e tételt kóstolván nem mondhatok neki ellent. Kiérződik belőle a hegyek mineralitása, de nem ül rá annyira, hogy a gyümölcsösség eltűnjön. Szép! Nagyon szép! 

Kialudt vulkán kifacsart leve....

Somlói évjárat bemutató. Budapest, Festetics Palota, csütörtök délután 4 óra. Vonósnégyes nyitja az eseményt a „Kis éji zené”-vel, amelyet a mellettem álló dr. Kenéz olykor dúdolással és ütemes lábdobolással bátorít. Fennakad egy csöppet, amikor jelzem, hogy szerintem 15 percig fog tartani a koncert, nyomatékosan hangsúlyozva az előttünk álló kemény és hosszú alkoholmentes időszakot. De ő csak annyit jegyez meg: „Akkor bele kell húzniuk ezerrel, mert ez egy 20 perces darab… Mozart eredetileg vonósnégyesre írta, majd később tette át nagyzenekarra” – mondja, én pedig eljátszom egy kicsit a meglepődöttet, épp csak annyira, hogy fenntartsam az entellektüel imidzsemet.

Elérkezik a hivatalos köszöntő ideje is, dr. Laposa József tolmácsolásában, amelyből megtudjuk, hogy a tavalyi jégkár milyen hatással volt a szőlőre. Szerencsére ezt nem érezzük ki a borokból. Bár még egyáltalán nincsenek készen, a profik már ezekből a hordómintákból meg tudják állapítani, milyen lesz majd a bor. Én még nem, ahhoz még sokat kell kóstolnom. (Na jó, azt hogy fehér vagy vörös, már most is nagy biztonsággal eltalálom...) E tudásvágytól vezérelve cikázok összevissza, hasonlítok furmintot furminttal és kóstolok sorokat sorok után.

A somlói termelők 2009-es hordómintáinak kóstolója egy igazi szubkulturális esemény. Mindenki ismer mindenkit, aki pedig új arc, az pár pohár után máris régi ismerőssé avanzsál. Gyors barátságok köttetnek, amikor egy-egy tételt megvizsgálva hasonló eredményre jutunk és heves viták alakulnak ki, amikor nem.  

Tudásvágyam mellé hamarosan társul az egészségem tudatos védelme is, mivel dr. Kenéz röpke szimpóziumot tart nekem Fekete Béláék előtt a somlói bor gyomorvédő hatásáról. Enzimek és peptidek szállnak a levegőben (Alacsonyan repkednek, alighanem eső lesz...), én pedig elégedett mosollyal az arcomon nyugtázom, hogy most már ideológiám is van a gyakori boriváshoz. Oroszlán Józsitól megtudom, hogy sági Dénes borokat kell kóstolnom (szürkebarát fenomenális), Nagymarosi tanár úrtól pedig azt, hogy Hollóvárit. Spiegelbergnél elidőzünk és elvitatkozunk a maradékcukor kérdéséről. Az est meglepetése az Apátsági pincészet, amely újra olyan koncentrált borokkal jelent meg, mint a "nagyok".

Somlóval az a baj véleményem szerint, hogy a miocén kori vulkánosság csak harmadannyi bazaltot hozott a felszínre, mint amennyit kellett volna. (Bár lehet, akkor bánya lenne a szőlők helyén...) Legalábbis erre jutottam Györgykovács Imrénél, aki nekem az origo, és nemcsak Somlón. És hát az a mineralitás amely egyenesen a bazaltból jön olyan, mintha egy óriás kifacsarta volna a kőzetek levét....

Hétszőlő goes to the Angels

Frank - aki Chicago-ból vetődött ide - jellemezte így a Hétszőlő 5 puttonyos aszúját a Winebarban rendezett borkóstolón. (És Frankie goes to Hollywood… a zenekar neve nem csak Frank, és az idézett mondata kapcsán juthat eszünkbe, hanem a Hétszőlő némiképp Hollywoodot idéző felirata miatt is.) Viccesen alacsony összegért lehetett megismerkedni a pincészet 7 borával, amit természetesen ki is használtunk.

Az 1991 decemberében alakult – francia tulajdonosokkal, de magyar vezetéssel működő– Tokaj-Hétszőlő Szőlőbirtok 56 hektáron folytat szőlőtermelést a Tokaji borvidék legdélebbi területein. Egészen pontosan a Tokaji-hegy déli lejtőjén található meg a 16 hektáros Hétszőlő dűlő, amelyen névadója a birtoknak. E parcella 1502-ben kapta nevét amikor a híres Garai család 7 kisebb terület megvásárlásával alakította ki birtokát. Részletesebb múlt itt és jelen pedig itt található.

Ülök és kóstolgatom az első tételt, amikor leül velem szembe dr. Kovács Tibor birtokigazgató és kéri ő is az övét. Esküszöm, ha nem mutatkozik be, azt hinném, ő is egy borimádó a szomszédból, mivel olyan élvezettel és átéléssel issza a száraz furmintot. Pedig ő aztán sokat kóstolta a saját borát! Beszélgetésbe elegyedünk, és mintha egy faluból származnánk, teljes természetességgel és nyitottsággal viszonyul hozzám. Nincs meg benne – ahogy egyébként a magyar borászok döntő többségében sincs – az a fajta felsőbbrendűség, amely az üzleti életben oly elterjedt a "sikeresek és győztesek" között. Aki ismeri, vagy utána olvasott Tibor munkásságának, az egyetért velem, hogy következetessége, emberi hozzáállása, újító hajlama dicséretet érdemel – vagy akinek ez kevés, azt a három bordeaux-i aranyérem biztosan meggyőzi.

"Valamit kellene kezdeni ezzel a furminttal, még nem tökéletes." - mondja kicsit gondterhelt arccal. Egyetértően hümmögök és próbálom megtalálni az ízben és illatban, mire is gondolt. Befut Frank is az utcáról, és szóba elegyedünk. A „jet leg” csúnya dolog, teljesen igaza van, ha egy borkóstolóval üti el az időt, hátha befárad a végére. És befut az ismeretlenül is ismerős Zsófia is (Bozzai Zsófia – check this) – ő tényleg a szomszédból –, akit Frank után simán csak Szofinak hívok... Hiába no, a férfiember borral a kezében nehezen tud kétfelé koncentrálni!

"Emelni kell a minőségen!" - jön Tibortól az újabb felvetés, amit már nem engedek csak úgy elsuhanni. Véleménye szerint az igazi tokaji aszút 90-100 g felett lehet kóstolni, ott mutatja meg összességében magát a bor. Azzal sem ért egyet, hogy mesterségesen lehessen növelni a tokaji borok édességét. Így egy természetes kései szüret és egy mesterségesen félédes, édes tokaji között ki tudja megmagyarázni a piacnak az árkülönbséget! Nem tudok nem egyetérteni! És hát ugye a hegyvidéki törvény: egy birtok, egy szavazat. Jól működik a rendszer, ha a demokratikus alapelveket vesszük figyelembe, és ha konzerválni akarjuk a jelenlegi helyzetet. Rosszul, ha azt szeretnénk, hogy a termelők fejlődhessenek és gyorsan tudjanak reagálni a piaci változásokra. Nálunk, egy 8 lakásos társasházban is úgy érzem néha, megragadtunk a középkorban a döntésképtelenségünk miatt.

Haladunk tovább a soron, és az most a kóstolásban is utólérjük magunkat, mivel az aszúk jönnek. Kicsit elcsendesedünk. Hát igen! Azért csak ez jelenti igazán Tokajt, hiába szeretjük annyira a száraz Furmintot. (És a téma aktualitását növeli, hogy az első aszúbor említése 1571-ben épp a Hétszőlő dűlővel kapcsolatban történt.) Frank szemében az elismerés jeleit vélem felfedezni, és mintha kicsit el is homályosult volna a tekintete az 5 puttonyosnál. A magyar borokat Amerikában most kezdik igazán megismerni, köszönhetően a kereskedőknek és Robert Parkernek, aki a tokaji mellett már a Gere Kopárt is élvezettel kóstolta. Jaj, nekünk magyaroknak, ha egyszer betörünk az amerikai piacra! Mit fogunk inni?! Még csak az kell, hogy Jancis Robinson vagy Parker ellátogasson a Hétszőlő birtokra és kóstoljon! Lehet, hogy már most kellene venni pár palackot....?

Száraz Furmint 2009

 **** 16,75 pont

Világossárgás színek, barackos illat annak ellenére is, hogy ez még mondhatni tartály minta. Amerkai ismerősünk még a mogyorót is kiérezte belőle. Nekem azonban még nem kerek, kell még neki egy kis idő.

 Hárslevelű 2007

 **** 16,75 pont

Halványsárga színek, zamatos, finom bor, a kései szüretű szőlő ízjegyeivel és illatával. Savai nem lógnak ki, könnyen iható, behízelgő bor.

 Sárgamuskotály 

 *** 16,00 pont

Nagyon intenzív muskotály illat a kezdetek kezdetétől, de én hamar megszoktam. Ez is kései szüretelésű édes bor. Semmi extrát nem vártam tőle, de az illata magával ragadó. Az íze felejthető. De ez a fajta jellegzetessége. Vagy az enyém...

Édes Szamorodni 2005

 **** 16,75 pont

24 hónapig fahordóban érlelt furmintból készült. Körülbelül egy kései szüretelésnek felel meg természetesen azzal a kitétellel, hogy egybe szedték le az aszúsodott és nem aszúsodott szemeket.

Fordítás 2003

 **** 17,0 pont

A préselésből visszamaradt aszútörkölyt újra beáztatják furmint mustjába és a kipréselés és erejsztés eredménye a Fordítás. Koncentrált barackos ízvilág, kb. 90 gramm cukorral. Nem rossz, de már nagyon várom az igazi aszúkat. 

 Aszú 3 puttonyos 2002

 **** 17,25 pont

Világos aranyszín, illatában botrytises, gyümölcsös jelleg. Ízében visszafogottan harmonikus. Tökéletesen el lehet képzelni édes húsokhoz is, nem csak magában mutat jól. Hát ha a Wine Spectator a 1999-es tételt 93 pontra értékeli, akkor már csak tisztelettel közelít ehhez a tételhez is az ember, nem? 

 Aszú 5 puttonyos 2001

 **** 18,0 pont

No, ez a bor most van abban az érettségi fokban, amikor tökéletes fogyasztani. Tökéletes struktúra, egzotikus gyümölcsös, virágos illat. Krémes, lágy, kerek érzetet hagy a szánkban. A bor egyensúlyára nem lehet egy csepp panaszunk sem. Hihetetlen hosszú lecsengés! És ez nem csak nekem ízlett ennyire!

Óh, Itália napsütötte lejtői, óh Veneto daliás borai, bárcsak tudnálak titeket feledni…

Nem semmi bemutatóhelyet (New York Palota) finanszírozott az U.Vi.Ve (a Venetoi Borász Konzorciumok Egyesülete) a venetoi borászoknak, hogy megismertethessék a magyar néppel, és kiéhezett kereskedőivel az Alpok morénáinak, hordaléklejtőinek aranyat érő termését.

Vad képzelőerő és bátor jellem kell ahhoz, ha valaki ma be akar törni külföldről a magyar borpiacra. Úgy láttam, az Olasz kereskedelmi kamarában és a fent említett szervezetben meg van ez is-az is. Monte del Frá, Benedetti, Zeni, Ca’Lustra: mind-mind nagyobbacska birtokok hazai szemmel nézve. A Zonin-t már meg sem hívták. Ez utóbbi ismerős lehet annak, aki bármelyik benzinkútnál megáll Olaszországban, és felfigyel a magnum kiszerelésű olcsó tömegborokra a polcok alján.

Képzelőerő és a bátorság mellett azért pénzre is szükség van a piacnyitáshoz. Ezzel vélhetően rendelkezik a Venetoi Borász Konzorciumok Egyesülete, hiszen nem csak mennyiségben – a teljes éves magyarországi bortermelés mintegy 2-2,5-szeresét állítják elő – hanem minőségben is ott lehet(ne) az élmezőnyen, hiszen Veneto borvidéke rendelkezik Itália szerte a legtöbb (több mint 20) D.O.C., azaz védett eredetű régióval és borral. Tehát minden adva volt egy kellemes bemutatóhoz, ennek ellenére…

Ennek ellenére a borászok, szegények úgy néztek ki, mint akiket akaratuk ellenére cibáltak el az Alpok túloldalára, nagyon enerváltak voltak. Lehet, ebben közrejátszott, hogy ez már a közép-európai roadshow utolsó állomása volt. És a fáradtság nagy úr, még akkor is, ha izgatott alkoholisták hada veti rá magát a borodra. (Természetesen tisztelet a kivételnek.)

Aki viszont a boroktól várt csodát… Hát, az még várja most is. Hiába a nagy márkák – Soave (Olaszország második legnépszerűbb bora), Bardolino, Valpolicella –  hiába az újítások, –  Manzoni Bianco, Malbec, Merlot –  a 100 tételből 40-et végigkóstolván (kihagyva a habzó, illetve édesborokat) nem lettem nagy Veneto „fan”. Mondhatnánk, hogy az újdonság szórakoztat, de végigkóstolván a helyi specialitásokat, inkább morózus lettem.

Többségében savhangsúlyos, túlontúl hidegen szervírozott borokat tapasztaltam. Ami pedig szíven ütött: alig különböztek egymástól. Fogalmam sincs, hogy ezt a technológia, a fajélesztők, vagy a kereskedelmi racionalitás számlájára írhatnám. Az is lehet, hogy nem a top borászatok jöttek el, és az is igaz, hogy semmilyen D.O.C.G.-s bort nem láttam. Sehol egy Bardolino Superiore, sehol egy Soave Superiore!

Egyes-egyedül csak az Amarone tudott kiemelkedni a mezőnyből, illetve tudta megütni a magyar ízlelő által megkívánt mércét! De azt el is találta. A Valpolicella alapjain nyugvó – (Corvina 60%, Rondinella 30%, Molinara 10%) félig aszalt szőlőből készült bor, 15-17 fokos alkohollal rendelkezik. Így hát nem csoda, ha ezt a fajta bort az ókorban hígították! És ha így nézzük, hölgyeim és uraim, akkor igen, egy reliktumot kóstolhattunk.

Egyszóval fanyalogtam egy sort – mondjuk rá jóindulattal: a borban lévő savaktól… És még a gombás rizottó is elfogyott délután 6-ra. (A cikk írásakor Szicíliából származó egyszerű Nero d’Avolát iszok és hát csak rájön az ember, hogy mindig van rosszabb…)

Komoly panelkóstoló a Valpolicelláról itt. Szemezgetés a jegyzetemből pedig alant: 

Ca’Lustra – Moscato Secco

 ** 14,0 pont

Orrba vágóan muskotályos illat, ízében szolíd jelleg. Aperitifnek alkalmas, de alig megjegyezhető.

Ca’Lustra - Manzoni Bianco

*** 15,0 pont

Riesling és Pinot Bianco-ból létrehozott szőlőfajta. Üde savak, gyümölcsös ízvilág, valami zöldességgel a háttérben. A széndioxidnak köszönhetően már-már pezsgős jelleg! De tényleg kell ez a 14,5 fok alkohol?

Zeni – Bianco di Custoza 

*** 16,25 pont

Garganega, Trebbiano, Tocai, Chardonnay házasítása. Egyszerű, de mégis jól megkomponált, igazi reduktív bor. A C. kiveszi a részét a munkából, megadja azt a harmonikusságot, ami lekerekíti a helyi Garganega vadságát. Tésztákhoz, rizottóhoz jól mehet... Amúgy nem tilos a tocai név használata??

Monte del Frá – Bardolino

***16,5 pont

Könnyed gyümölcsösség, semmi nagy test, mondhatni „easy-to-use” ami rögtön arra utal, hogy a bor nem látott tölgyfahordót, sőt még csak nem is álmodott róla. Amúgy a legjobb honlap intro, amit eddig láttam.

Monte del Frá – Valpolicella 2006

*** 16,5 pont

12 hónapig francia tölgyfahordós érlelés után még szép, ha érződik a fa, de így is valahogy túl savas.

Zeni – Valpolicella Classico

*** 16,5 pont

Corvina 70%, Rondinella 20%, Molinara 10%. Rubinvörös szín, könnyed, lágy vörösbor. Egyszerűségével és ihatóságával nem is tudom, melyik nemnek ajánlanám…

Benedetti – Valpolicella Ripasso

*** 17,0 pont

Corvina, Corvinella, Rondinella, Molinara házasítása. Erősen vöröses színvilág, gyümölcsös ízjegyek. Állítólag az elmélyült gondolkodáshoz való. Próbáltam… Nem ment. Hiába, no, mások vagyunk, mint a taljánok!

Zeni – Valpolicella Ripasso

*** 16,75 pont

Corvina 60%, Rondinella 30%, Molinara 10%. Mélyvörös, gyümölcsös illatú, erős alkoholos bor. Fermentáció után az Amaronehoz felhasznált szőlő héjára töltik rá a Valpolicellát. Így más karaktert nyernek, mint a Valpolicella Classiconál, amit fokoznak a 10-12 hónapos tölgyfahordós érleléssel.

Zeni – Amarone

**** 17,0 pont

Mélyvörös színhez, túlérett gyümölcsök illata társul. Van valami fűszer is mellette, amit nem tudtam kikövetkeztetni. Bársonyosan kerek, igazi csemege. Nem csoda, hogy egy-két hozzáértő csak ilyen borokkal szaladgált már délután 4-kor is a teremben.

Valentina Cubi – Amarone

**** 17,25 pont

Hasonló az előzőhöz, de egy fokkal kerekebb, a magas alkohol ellenére is. A megkérdezett, szakértőknek tűnő kóstolók egyöntetű véleménye szerint a teremben ez a legjobb. 

Nyilván az nem kétséges, ha a termelői szándék megvan – márpedig megvan – a terjeszkedésre, akkor előbb-utóbb a forgalmazói is kialakul, és a venetoi borok nagyobb gyakorisággal tűnhetnek majd fel a boltok polcain. Addig is azonban felejtsük el őket és várjuk a következő régiót: Friuli-Venezia Giuliat…

(A kóstolást és a kapcsolatfelvételt segítő helyre kis füzetkét azért átvehetnénk, mint jó gyakorlatot.)

 Sex.R.D.

Valahogy így értelmezték a kanadai ifjak a 60-as években a hazánkból exportált szekszárdi borok nevét. Az R.D. ama kultúrkörben Research&Developement-et jelent, azaz kutatás-fejlesztést. Kanada, 60-as évek, szex, rock’n’roll és szekszárdi bor……..(Furák azok ott, no!) Gondolhatjátok, nem kellett komoly marketing a bornak, valahogy eladta magát, az akkori magyar kereskedelmi vezetők legnagyobb örömére.

Újabb borkóstolón voltunk a Deák József szervezte „borklubban” a Stexben. Eszterbauer János – mondhatnánk – maga a magyar borász mintapéldánya, megtestesíti mindazt, amit szeretünk bennük. A szerénységet, a visszafogottságot, a szakértelmet. Mondhatnánk, ha ő lenne a borász. De ő „csak” a tulajdonos, az agytröszt. Ő csak a szívét és a pénzét adta bele a borokba, a szakmai munkát Pálinkás Laci (Vajh, lehet-e ilyen névvel rossz borokat csinálni?) végezte.

Olvasható egy-két helyen, hogy valami készülődőben van Szekszárdon, valami csoda féle, olyan, mint a 90-es években Villányban. Szerintem már most éljük a csodát, amit János bebizonyított nekünk a borkóstolón. Nekem konkrétan visszaadta a hitem a kadarkában, illetve nem visszaadta, hanem elültette.

A nevekről röviden. Eszterbauer János nagyapja biztatására, tanácsára fogott hozzá, illetve érett meg az idővel arra, hogy borkészítésre adja fejét. Köszönet érte! Az elmúlt idők szerettei iránt érzett tisztelettől vezetve adta e neveket a boroknak, felvállalva azt, hogy az egyszerű borszerető esetleg nem fogja levenni a polcról a Tüke nevű bikavért, vagy a Tivaldot. Ez utóbbi egyébként egy gyerekkorban lenézett napszámos neve… No, akkor most keressünk még valakit, aki az egyik legdrágább borát egy hajdani szőlőmunkásról nevezi el, kifejezve utólagos háláját. Ahogy mifelénk, a modern, multi-kulti környezetbe mondják: "full riszpekt"! 

1, Öröm Rozé 2009

*** 16,5 pont

Szaki: Kadarkából és kékfrankosból készült, finom gyümölcsös illatú, üdítően pezsgős. Ízében epres jegyekkel, enyhén alkohol hangsúllyal. Nem vártunk nagy csodát, nem is kaptunk, de mégis mindenkinek ízlett.

Angel: Számomra tényleg öröm volt ez a bor, több szempontból is. Egyrészt a műfajában egy teljesen korrekt darab, itatja magát. Másrészt viszont – belesimulva a trendbe – az utóbbi néhány stexes kóstolón rendre a rozékat választották a nap borának, ami a többi tétel ismeretében egy kicsit furcsa volt számunkra, Most is felmerült ennek lehetősége, de szerencsére nem így történt. Hogy a közönség összetétele változott-e, vagy hatottak a borász szavai, mely szerint a komolyabb borok csak később jönnek, nem tudom, de a borhoz kapcsolódó elégedettségemet utólag is fokozta ez az eredmény.

2, No fiam Chardonnay 2008

*** 16,25 pont

Szaki: Nagyon világos, növényi illatjegyekkel és a fajtára jellemző enyhe vajassággal. Könnyed egyszerűség, semmi flanc. 80% reduktív, 20% újfahordós megoszlásban készült. Csak a fenti pontra volt jó nálunk.

Angel: Nehezen sikerült dűlőre jutni (Dűlőre jutni, érted, dűlőre!) ezzel a borral kapcsolatban. Nagyképűen azt mondtam, hogy „nem igazán chardonnays”. Az igazság az, hogy fogalmam sincs, milyennek kell lennie a chardonnaynek. Annyit még nem kóstoltam, hogy ez a fajta biztonság kialakuljon bennem. Azt éreztem, hogy valami nem stimmel a borral, így sokat lamentáltam, hány pontot adjak rá. Lehet, tudat alatt az is befolyásolt, hogy az Eszterbauer úr szerint sem elterjedt fajta a Szekszárdon a chardonnay, csak egy árukapcsolás folytán „maradt rajtuk”. Végül egy gyengébb középkategóriás besorolást kapott.

3, Nagyapám Kadarka 2008           

****  18,0 pont

Szaki: És akkor jött a kadarka. A zászlósbor. Nem is értettem, miért a kadarka az, de ha már ez a ház fő bora, akkor miért ilyen hamar kóstoljuk! De mindegy, ha jönnie kell, jöjjön. Hát, már illatában zseniálisan gyümölcsös. Megtalálhatjuk benne a málnát és a szilvát is. Valami fűszer is kilógott még, de annyira koncentrált volt illatában, hogy ezt már nem lehetett kitalálni. Kóstoláskor pedig az illathoz pontosan illő ízvilágot kaptuk. Olyan ívet írt le a szánkban, mint a legjobb villányiak, utóízét is hosszan élveztük. Hát ez fantasztikus! Könnyed, kedves bor, mégis valami egészen komplex. Mondta János, hogy nem a világfajtákkal kell összemérni, és ez igaz. Olyan ez, mint a fehérboroknál a furmint. Ha a kadarka ilyenre képes, hát csak hajrá! Természetesen ez lett a borkóstoló csúcsbora is.

Angel: Lehet, tudatlanságból, de kicsit tartottam a kadarkától. Eleve a komoly vörösborokhoz való viszonyomat jellemzi némi tartózkodás, ez meg még díjnyertes is, meg zászlós, meg csúcs, meg minden, biztos nagyon durva lesz. Aztán, mikor megszagoltam (Bocs, az „illatolásra” nagyon nem áll rá kezem…) rájöttem, hogy ez egy nagyon is simulékony, iható bor. Veszélyes, pláne, hogy az ára is olyan barátságos, mint a bor és a borász. Sajnos vásárolni a helyszínen nem tudtunk, de az est végén, a meglepetés vakkóstoláson nyertünk még egy palackkal, így ezzel a magam részéről elvagyok addig, míg fel nem kutatom a beszerzési forrását. J

4, Pinceátlag Cuveé 2007

*** 16,0 pont

Szaki: Színében sötétebb meggypiros bor következett, amit hat fajta egyvelege alkotta. Volt közötte olyan, ami idős fahordót látott, volt, ami reduktívan készült. Merlot, Pinot, Kadarka és még ki tudja, mi volt a másik három, mert mi még mindig az előző Kadarka bűvöletében voltunk. Tényleg egy átlagos bor volt, semmi cicó.

Angel: Segítek, Cabernet Sauvignon, Franc, és Kékfrankos a másik három szőlőfajta, amiből a Pinceátlag készült. A színe tényleg szép volt, sokáig forgattam a kezemben a poharat. Meglepődtem kissé, amikor hallottam, hogy nem csak a szőlők, de a technológiák is keverednek – ez így nekem nagyon küvé. Lehet, ezért is jelentett kis csalódást, meg talán a borsorrend sem volt a legszerencsésbb.

5, Tüke Bikavér 2007

**** 17,5 pont

 Szaki: Sötét meggypiros szín, illatában szeder, fekete ribizli (CabSav jellegzetességek). Nagyon komoly, koncentrált ízvilág. A Cabernet kicsit kilóg, de hát így is egy csúcsbikavér, Magyarország 5. legjobb vörösbora, Vinagora aranyérmes. Mélyen elgondolkoztam eközben és megpróbáltam felidézni az egri bikavérek ízvilágát. Hát, nem ment….

Angel: A név eredetéről e bor esetében is szólt pár mondatot Eszterbauer úr. A tüke „tősgyökerest” jelent, a „gyüttment”ellentéte. Nyilván egyből megvolt a beszédtéma az asztalnál – kedélyesen megvitattuk, ki, melyik kategóriába tartozik. Utána ugyanezzel, az oldott, kellemes hangulattal fogadtuk a bort, ami rá is szolgált erre a fogadtatásra. Említettem a telt vörösökhöz (Borokról beszélek!) való viszonyomat, így asztaltársaim legnagyobb örömére tényleg csak visszafogottan kóstoltam, de az azért nekem is „lejött”, hogy Szekszárdon is jó helyen van a bikavér. Már csak azért is, mert – a helyiek szerint – innen ered a név.

6, Mesterünk Cuvée 2007

**** 17,75 pont

Szaki: Nagyon sötét színvilág, Bordeaux-ot idéző illatok. Ami nem is meglepő, miután kiderült, hogy egy bordeaux-i stílusú cuveé-t iszunk. A termésátlagot szigorúan szabályozták (1,2 kg) és természetesen barrique hordót is adtak köréje. Nem rossz, nem rossz ez sem… Mi van ma?

Angel: Tényleg bordó volt, igazolom. J Én itt már kezdtem végképp elveszíteni a fonalat. Az ezen borhoz rendelt fogást (kacsa-sajt) megettem az előző bornál, az ízek is nagyon keveredtek a számban. Mint már említettem, engem nagyon gyorsan megüt az alkohol. Nagyjából az első két-három bort én kóstolom, a többit már az előzőek. J Ha Szaki barátom azt mondja, hogy jó volt, akkor biztosan így is van.

 7, Tivald Cabernet Savignon 2007

**** 17,75 pont.

Szaki: A legtipikusabb fajbor ma este! Tökéletesen szedres, ribizlis illat. A cédrus illatot keresem, de már nem találom, késő van. Amúgy elhatároztam, hogy elmegyek egy arborétumba, keresek egy cédrusfát, átölelem és memorizálni fogom az illatát. 16 fokos alkohol tartalom, de nem lóg ki, teljesen egész, kerek!

Angel: A bor rendben volt, a hangulat úgyszintén. Tényleg nem mindegy a körítés: a látvány, a folyamatos sztorizás… Ha más nem, véletlenül is legurít az ember néhány kortyot, amíg a beszélőre figyel. Amúgy a bor is megérdemelte volna a figyelmet, ezt éreztem, úgyhogy ezt a tételt kicsit koncentráltabban újra fogom kóstolni.

És végül: Köszönet Deák Józsinak a szervezésért, Szekszárd volt polgármesterének a kanadai történetért, és Eszterbauer Jánosnak a borokért. Jövünk megint!