E heti csócsánk főszereplője a Sauska pincészet Makár Chardonnay 2007 nevű versenyzője. A kedvesem nemrég egy csajos hétvégét töltött Villányban, melynek keretében meglátogattak néhány pincészetet. Az egyik kóstolgatás közben felhívott, hogy valamit szeretne hozni nekem, és most épp egy nagyon finom fehérbort kóstolgat. Biztos, ami biztos, rákérdeztem, hogy jó irányba mentek-e, és nem észak felé indultak-e el dél helyett, de megnyugtatott, hogy lecsekkolta a táblát, és az eredetileg tervezett helyszínen kötöttek ki. Mondtam, hogy ha tényleg Villányban van, és valóban finom fehérbort iszik, akkor legyen szíves, azzal lepjen meg. És lőn fehérség…

 

Amikor megláttam a palackot, az jutott eszembe a címke egyszerű, letisztult formáiról, hogy olyan, mint egy smink nélkül is csinos hölgy. Még a szépségpötty is rajta van! Bár a „beszt báj” kategóriát nálam mindenképpen megérdemli, a „best buy”-t a kicsit húzós ára miatt - helyszínen 4500, boltban 5000 Ft körül kapható - nem adnám oda neki.

 

Azután az ismerkedés következő lépéseként megnéztem a Sauskáék honlapját, és utána olvastam, mit írnak róluk. Sauska úr lámpagyárosként Amerikában meggazdagodott hazánk fia, aki hobbiból borászkodik, kezdetben Tokajban Árvayékkal (ma már ott is külön), majd a Villányban egyedül. Kísérletezett a fürtritkítással (Erről jut eszembe, fodrászhoz kellene mennem…), borlaborral, egyéb újításokkal. Szemenként válogatnak, mint némely pasik a nők közül, (Tudjuk: a szem a lé(lek) tükre…) és nagy meleg esetén olykor éjszaka is szüretelnek. (Lehet, hogy ez az oka, hogy néhány szomszéd nálunk is eme szokatlan időpontban látogatja meg a gyümölcsfákat?!) A befektetett több mint kétmilliárd forintnak köszönhetően kompromisszum-mentesen valósíthatta meg elképzeléseit, ami meg is látszik a lassan önfenntartóvá váló birtokon, és az ott termelt borokon.

 

Összességében egy nagyon profi csapat benyomását keltették bennem, amiről persze a foci jutott eszembe, egész konkrétan egyik nagy kedvencem, a Barcelona. Nagyon egyben vannak, sok szerepet kapnak a tehetséges helyi fiatalok, de vannak külföldi „játékosok” is, az edző (tulajdonos) pedig meghúzódik a háttérben. A „játék” szemre is tetszetős, és minden részlet a helyén van.

 

Végül a hosszas felvezetés után csak eljutottam a borig is. A Makár Chardonnay 2007-ről pedig elmondhatom, hogy megérte a várakozást: valódi csúcspontja lett az estének, és bebizonyította számomra, hogy igenis vannak finom fehérborok Villányban (pontosabban Siklóson). Olajos a felszíne, jól tapad, az illata pedig kifejezetten a fajtára jellemző. A válogatásnak köszönhetően íze tiszta, elegáns, és olyan feszes teste van, mint egy tornászlánynak. Az alkohol kicsit ugyan eluralkodik rajta, de hát ez a birtok sajátja, ahogy arról itt is olvashatunk.

 

Mintegy másfél-két decit elkortyolgattam az est folyamán. Ez nálam már nagy szó, de egyszerűen vonzottak az új mélységek, az egyre szebben kibontakozó rétegek. Hogy ne vesszen kárba a palack maradéka, arról barátaim gondoskodtak, és ők is egyöntetűen (Értsd: egyet öntöttem, utána mindenki lelkesen töltögette magának…) dicsérték, ezt ma kár lett volna kihagyni...

 

A villányi fehérek közül az aranyérem nálunk a Makár „Sárdoné”!