Sex.R.D.

Valahogy így értelmezték a kanadai ifjak a 60-as években a hazánkból exportált szekszárdi borok nevét. Az R.D. ama kultúrkörben Research&Developement-et jelent, azaz kutatás-fejlesztést. Kanada, 60-as évek, szex, rock’n’roll és szekszárdi bor……..(Furák azok ott, no!) Gondolhatjátok, nem kellett komoly marketing a bornak, valahogy eladta magát, az akkori magyar kereskedelmi vezetők legnagyobb örömére.

Újabb borkóstolón voltunk a Deák József szervezte „borklubban” a Stexben. Eszterbauer János – mondhatnánk – maga a magyar borász mintapéldánya, megtestesíti mindazt, amit szeretünk bennük. A szerénységet, a visszafogottságot, a szakértelmet. Mondhatnánk, ha ő lenne a borász. De ő „csak” a tulajdonos, az agytröszt. Ő csak a szívét és a pénzét adta bele a borokba, a szakmai munkát Pálinkás Laci (Vajh, lehet-e ilyen névvel rossz borokat csinálni?) végezte.

Olvasható egy-két helyen, hogy valami készülődőben van Szekszárdon, valami csoda féle, olyan, mint a 90-es években Villányban. Szerintem már most éljük a csodát, amit János bebizonyított nekünk a borkóstolón. Nekem konkrétan visszaadta a hitem a kadarkában, illetve nem visszaadta, hanem elültette.

A nevekről röviden. Eszterbauer János nagyapja biztatására, tanácsára fogott hozzá, illetve érett meg az idővel arra, hogy borkészítésre adja fejét. Köszönet érte! Az elmúlt idők szerettei iránt érzett tisztelettől vezetve adta e neveket a boroknak, felvállalva azt, hogy az egyszerű borszerető esetleg nem fogja levenni a polcról a Tüke nevű bikavért, vagy a Tivaldot. Ez utóbbi egyébként egy gyerekkorban lenézett napszámos neve… No, akkor most keressünk még valakit, aki az egyik legdrágább borát egy hajdani szőlőmunkásról nevezi el, kifejezve utólagos háláját. Ahogy mifelénk, a modern, multi-kulti környezetbe mondják: "full riszpekt"! 

1, Öröm Rozé 2009

*** 16,5 pont

Szaki: Kadarkából és kékfrankosból készült, finom gyümölcsös illatú, üdítően pezsgős. Ízében epres jegyekkel, enyhén alkohol hangsúllyal. Nem vártunk nagy csodát, nem is kaptunk, de mégis mindenkinek ízlett.

Angel: Számomra tényleg öröm volt ez a bor, több szempontból is. Egyrészt a műfajában egy teljesen korrekt darab, itatja magát. Másrészt viszont – belesimulva a trendbe – az utóbbi néhány stexes kóstolón rendre a rozékat választották a nap borának, ami a többi tétel ismeretében egy kicsit furcsa volt számunkra, Most is felmerült ennek lehetősége, de szerencsére nem így történt. Hogy a közönség összetétele változott-e, vagy hatottak a borász szavai, mely szerint a komolyabb borok csak később jönnek, nem tudom, de a borhoz kapcsolódó elégedettségemet utólag is fokozta ez az eredmény.

2, No fiam Chardonnay 2008

*** 16,25 pont

Szaki: Nagyon világos, növényi illatjegyekkel és a fajtára jellemző enyhe vajassággal. Könnyed egyszerűség, semmi flanc. 80% reduktív, 20% újfahordós megoszlásban készült. Csak a fenti pontra volt jó nálunk.

Angel: Nehezen sikerült dűlőre jutni (Dűlőre jutni, érted, dűlőre!) ezzel a borral kapcsolatban. Nagyképűen azt mondtam, hogy „nem igazán chardonnays”. Az igazság az, hogy fogalmam sincs, milyennek kell lennie a chardonnaynek. Annyit még nem kóstoltam, hogy ez a fajta biztonság kialakuljon bennem. Azt éreztem, hogy valami nem stimmel a borral, így sokat lamentáltam, hány pontot adjak rá. Lehet, tudat alatt az is befolyásolt, hogy az Eszterbauer úr szerint sem elterjedt fajta a Szekszárdon a chardonnay, csak egy árukapcsolás folytán „maradt rajtuk”. Végül egy gyengébb középkategóriás besorolást kapott.

3, Nagyapám Kadarka 2008           

****  18,0 pont

Szaki: És akkor jött a kadarka. A zászlósbor. Nem is értettem, miért a kadarka az, de ha már ez a ház fő bora, akkor miért ilyen hamar kóstoljuk! De mindegy, ha jönnie kell, jöjjön. Hát, már illatában zseniálisan gyümölcsös. Megtalálhatjuk benne a málnát és a szilvát is. Valami fűszer is kilógott még, de annyira koncentrált volt illatában, hogy ezt már nem lehetett kitalálni. Kóstoláskor pedig az illathoz pontosan illő ízvilágot kaptuk. Olyan ívet írt le a szánkban, mint a legjobb villányiak, utóízét is hosszan élveztük. Hát ez fantasztikus! Könnyed, kedves bor, mégis valami egészen komplex. Mondta János, hogy nem a világfajtákkal kell összemérni, és ez igaz. Olyan ez, mint a fehérboroknál a furmint. Ha a kadarka ilyenre képes, hát csak hajrá! Természetesen ez lett a borkóstoló csúcsbora is.

Angel: Lehet, tudatlanságból, de kicsit tartottam a kadarkától. Eleve a komoly vörösborokhoz való viszonyomat jellemzi némi tartózkodás, ez meg még díjnyertes is, meg zászlós, meg csúcs, meg minden, biztos nagyon durva lesz. Aztán, mikor megszagoltam (Bocs, az „illatolásra” nagyon nem áll rá kezem…) rájöttem, hogy ez egy nagyon is simulékony, iható bor. Veszélyes, pláne, hogy az ára is olyan barátságos, mint a bor és a borász. Sajnos vásárolni a helyszínen nem tudtunk, de az est végén, a meglepetés vakkóstoláson nyertünk még egy palackkal, így ezzel a magam részéről elvagyok addig, míg fel nem kutatom a beszerzési forrását. J

4, Pinceátlag Cuveé 2007

*** 16,0 pont

Szaki: Színében sötétebb meggypiros bor következett, amit hat fajta egyvelege alkotta. Volt közötte olyan, ami idős fahordót látott, volt, ami reduktívan készült. Merlot, Pinot, Kadarka és még ki tudja, mi volt a másik három, mert mi még mindig az előző Kadarka bűvöletében voltunk. Tényleg egy átlagos bor volt, semmi cicó.

Angel: Segítek, Cabernet Sauvignon, Franc, és Kékfrankos a másik három szőlőfajta, amiből a Pinceátlag készült. A színe tényleg szép volt, sokáig forgattam a kezemben a poharat. Meglepődtem kissé, amikor hallottam, hogy nem csak a szőlők, de a technológiák is keverednek – ez így nekem nagyon küvé. Lehet, ezért is jelentett kis csalódást, meg talán a borsorrend sem volt a legszerencsésbb.

5, Tüke Bikavér 2007

**** 17,5 pont

 Szaki: Sötét meggypiros szín, illatában szeder, fekete ribizli (CabSav jellegzetességek). Nagyon komoly, koncentrált ízvilág. A Cabernet kicsit kilóg, de hát így is egy csúcsbikavér, Magyarország 5. legjobb vörösbora, Vinagora aranyérmes. Mélyen elgondolkoztam eközben és megpróbáltam felidézni az egri bikavérek ízvilágát. Hát, nem ment….

Angel: A név eredetéről e bor esetében is szólt pár mondatot Eszterbauer úr. A tüke „tősgyökerest” jelent, a „gyüttment”ellentéte. Nyilván egyből megvolt a beszédtéma az asztalnál – kedélyesen megvitattuk, ki, melyik kategóriába tartozik. Utána ugyanezzel, az oldott, kellemes hangulattal fogadtuk a bort, ami rá is szolgált erre a fogadtatásra. Említettem a telt vörösökhöz (Borokról beszélek!) való viszonyomat, így asztaltársaim legnagyobb örömére tényleg csak visszafogottan kóstoltam, de az azért nekem is „lejött”, hogy Szekszárdon is jó helyen van a bikavér. Már csak azért is, mert – a helyiek szerint – innen ered a név.

6, Mesterünk Cuvée 2007

**** 17,75 pont

Szaki: Nagyon sötét színvilág, Bordeaux-ot idéző illatok. Ami nem is meglepő, miután kiderült, hogy egy bordeaux-i stílusú cuveé-t iszunk. A termésátlagot szigorúan szabályozták (1,2 kg) és természetesen barrique hordót is adtak köréje. Nem rossz, nem rossz ez sem… Mi van ma?

Angel: Tényleg bordó volt, igazolom. J Én itt már kezdtem végképp elveszíteni a fonalat. Az ezen borhoz rendelt fogást (kacsa-sajt) megettem az előző bornál, az ízek is nagyon keveredtek a számban. Mint már említettem, engem nagyon gyorsan megüt az alkohol. Nagyjából az első két-három bort én kóstolom, a többit már az előzőek. J Ha Szaki barátom azt mondja, hogy jó volt, akkor biztosan így is van.

 7, Tivald Cabernet Savignon 2007

**** 17,75 pont.

Szaki: A legtipikusabb fajbor ma este! Tökéletesen szedres, ribizlis illat. A cédrus illatot keresem, de már nem találom, késő van. Amúgy elhatároztam, hogy elmegyek egy arborétumba, keresek egy cédrusfát, átölelem és memorizálni fogom az illatát. 16 fokos alkohol tartalom, de nem lóg ki, teljesen egész, kerek!

Angel: A bor rendben volt, a hangulat úgyszintén. Tényleg nem mindegy a körítés: a látvány, a folyamatos sztorizás… Ha más nem, véletlenül is legurít az ember néhány kortyot, amíg a beszélőre figyel. Amúgy a bor is megérdemelte volna a figyelmet, ezt éreztem, úgyhogy ezt a tételt kicsit koncentráltabban újra fogom kóstolni.

És végül: Köszönet Deák Józsinak a szervezésért, Szekszárd volt polgármesterének a kanadai történetért, és Eszterbauer Jánosnak a borokért. Jövünk megint!